Scott Addict eRide 10 – kis teszt nagy elvárásokkal
Weszely Balázs – 2021. október 15. – 0 hozzászólás
A SCOTT-al való, 2022-es együttműködésünk jóvoltából lehetőségünk nyílt tesztelni a címben is írt Addict eRide 10 elektromos országúti kerékpárt. Hárman is nyeregbe pattantunk, ki többet-ki kevesebbet tekert vele, viszont közösen voltunk egyszerre elégedetten boldogok, hogy kipróbálhattuk. Fontos azonban megjegyeznünk, hogy nem „nagy tesztet” végeztünk több napos túrával, komoly távokkal, csupán benyomásokat szereztünk, ezt osztjuk meg az alábbiakban.
Igaz, hogy a kis teszt benyomásokra alapul, mégis reprezentatívnak* tekinthető egy kis fejlesztéstörténeti kitekintéssel. Igyekszünk megosztani az első tapasztalatokat, bár a sorok nem adják vissza azt az addiktív érzést, aminek függői lettünk.
*Hárman, három szemszögből teszteltünk, három megközelítéssel, három tapasztalati oldalról:
Balázs: a lelkes felhasználó, Norbi: az amatőr versenyző, Szebi: a szervizes,
Tartalomjegyzék
Mahle háttér
A teszt előtt csupán pár szó magáról a kerékpárról és az integrált Ebikemotion rendszerről, amelyet az autóiparban már bizonyított Mahle spanyol gyártó fejlesztett. Az olyan könnyű és kompakt hajtások, mint a hátsó agymotoros X35+ a Mahle SmartBike System részeként komoly kihívót jelent ez eddig „könnyű e-Road” rendszerekről híres müncheni Fazuának. Az Ebikemotion motor 40Nm-es nyomatékkal és 250 Watt teljesítménnyel segíti a bringást, a rendszer energiájáról pedig egy 460 Wh-ás akkumulátor gondoskodik. Kijelző híján mobilapplikáció mutatja a legfontosabb adatokat, illetve azon belül is tudunk állítani a rásegítésen.
Addict eRide
Még 2020 szeptemberében írtunk egy bemutató cikket az akkor 2021-es szezonra érkező Addict eRide családról, melynek eRide 10-es, csodálatos fekete-gyöngyházas fényezésű modelljét kaptuk meg a tesztre. Az Addict família egyébként négytagú, melyből egy darab Contessa képviseli a gyengébbik nemet. 2022-re csupán az Addict eRide Premium-ot fejlesztette a Scott, a többi három modellen nem változtattak, így maradtak 2021-esek, de szerves részei a 2022-es felhozatalnak. Mindegyikük a tesztdarabunkhoz hasonlóan Mahle motorral van szerelve, gyakorlatilag elmosva a határt hagyományos és elektromos kerékpár között mind kinézetben, mind pedig érzetben. A mindösszesen 12 kilogrammos (!?), karbon vázas és villás eRide 10 is a fent írt 40Nm-es nyomatékkal, valamint 460Wh-ás akkumulátorral gondoskodik a rásegítésről, valamint megfejeli 22 sebességes Shimano Ultegra Di2 elektromos váltóval és szintén Shimano BR-R8070 hidraulikus tárcsafékkel. Egyedül a kormány nem karbon, hanem alumínium, igaz a jobbik fajtából. Mint a legtöbb Scott, az Addict eRide 10 is Syncros kormányt, azon belül is a Creston iC 1.5 Compact-ot kapta. Ennek a nagy vívmánya az integráció, így mind a 4 kábel rajta, illetve a vázon belül van elvezetve, sőt, mágneses stucnikupak gondoskodik róla, hogy még a csavarok se látszódjanak. Itt jegyeznénk meg, hogy a töltési pont a nyeregvázcsövön alul is mágneses, ami rendkívül elegáns és letisztult megoldás.
Scott Addict eRide 10
Na de lássuk a 3-as (kis)tesztet szubjektivitással megfűszerezve, elsősorban pozitív, de néhány negatív tulajdonságot is kiemelve.
Balázs – rövid kör hazai pályán
Tesztkör
Azon szerencsések közé tartoztam, akik munkaidőben köthették el az Addict-ot, így az APPSolute bázisáról, a XII. kerületi Tartsay Vilmos utcából indultam, az első cél pedig az Erzsébet-kilátó volt. Mindig arra vágytam, hogy a munkám része lehessen a tesztelés, ezért nagyon örültem, hogy hétköznap, koradélután pattanhattam nyeregbe. Viszont szerencsétlenségemre a szakadó eső miatt megállt a tesztköröm, így az Erzsébet-kilátó után tervezett Zugligeti, majd Budakeszi kirándulás elmaradt, 1 órát követően már gurultam is vissza a Tartsayba. Személy szerint tovább is mentem volna, mert nincs ellenemre esőben bringázni, de nem egy 2,4 millió forintos, egyenesen a gyártótól kapott tesztkerékpárral óhajtottam kísérletezni, hogy mennyire csúszik a Normafáról lefelé az aszfalt.
Scott Addict eRide 10 a Normafán
Első benyomások, kezelhetőség
Nem ültem még Mahle motoros kerékpáron, így rendkívül kíváncsi voltam, miben különbözik elsősorban egy Fazua vagy Bosch motortól. A müncheni gyártó rendszere köszönt vissza leginkább, annyi különbséggel, hogy a Mahle motor még halkabb, valamint még kevésbé érzi az ember, hogy elektromos bringát teker. Mivel fontosak az adatok, illetve, hogy azonnali visszacsatolást kapjak, letöltöttem a szükséges eBikemotion applikációt és fel is pattintottam egy Quad Lock konzol segítségével a telefonomat, hogy mindent lássak. A felső vázcsövön elhelyezett gombon bekapcsoltam a rendszert és egyelőre a kis zöld körvilágítással, vagyis Eco módban indultam el. Még ezzel az alap rásegítéssel és a Di2 váltó érzékenységével suhantam felfelé. Nem is éreztem, hogy feljebb kéne kapcsolnom, amit az akkumulátor-kihasználtság is elég jól nyugtázott, kb. 14%-ot fogyasztottam az egész út alatt. Apropó feljebb-kapcsolás, számomra ez az egy negatívuma van a kerékpár kezelhetőségének: kvázi közepesen hosszan nyomva tudunk Eco-ból a Mid-Power (narancssárga) majd Full Power (piros) módba kapcsolni. Én vagy röviden (nem történt semmi) vagy túl hosszan nyomtam, mikor is a telefonról egy női hang angolul elmondta, hogy mit is látok a kijelzőn. Utóbbi persze szuper funkció, ha túl magányosnak érezzük magunkat egy hosszabb bringázás alkalmával, vagy nincs időnk ránézni a kijelzőre, ellenben a funkció-gombot hosszan be tudjuk nyomni. Viccet félretéve kellett egy kis idő, mire rájöttem, mi az optimális hossz a gomb kezelhetőségét illetően. Elbírna a bringa egy kis, kompakt kijelzőt vagy ha nem is azt, egy remote-ot, hogy kormányról irányíthassuk a rásegítés mértékét. Persze tudom, hogy mindez a letusztult kormány rovására menne, de sokat adna a kezelhetőséghez.
Alkatrészek (Mahle rendszeren kívül)
Egy profi vagy sokat megélt bringás szemszögéből egyáltalán nem nagy cucc, de számomra az Ultegra Di2 váltó finomsága, pontossága és gyorsasága ámulatba ejtett. Néha még akkor is váltottam, amikor nem kellett volna, csakhogy élvezhessem a kis elektro-hangot és figyelemmel kísérhessem a lánc azonnali mozgását. Ugyanez igaz a Shimano BR-R8070 hidraulikus tárcsafékekre -elég sokat használtam lejtmenetben és nagyon biztosan fogtak, gyors haladást követően is. Norbihoz hasonlóan muszáj még szólnom a Syncros Creston iC SL kormányról, mert amellett, hogy esztétikailag nagyon sokat ad hozzá a kerékpár kinézetéhez, funkciójában, fogásában és kezelhetőségben is a toppon van. Többször azon kaptam magam, hogy inkább az utat figyeljem és ne a kormányt bámuljam tekerés közben.
Mágneses kupakkal záródik a villaszár.
Vélemény
Az Addict eRide 10 egyértelműen azt a kerékpáros-típust célozza meg, aki „haladó” e-Bike felhasználó, ezzel együtt edzett és nem először teker országúti bringán. Ahhoz, hogy a benne rejlő erőforrást, felszereltséget ki tudjuk használni, kicsit felkészültebbnek kell lennünk. Mint említettem, sajnos csupán egy rövid körön tudtam tesztelni, de még sok-sok kilométert el tudtam volna tekerni vele a kényelmes üléspozíció, valamint a rásegítés finom adagolása végett.
Norbi – tesztkör 1200m szinttel
Vázgeo és üléspozíció
Nekem kényelmes volt a geometria, nem fájt se a derekam sem pedig a nyakam. Az Addict Gravel kerékpáromhoz képest jobb volt, hogy szűkebb a kormányfogás, annál a bringámnál néha úgy érzem, hogy kitekeredett helyzetben van a vállam. A kormány, Ilyen kaliberű kerékpárnál szívesen látnám a karbon Syncros Creston-t az alu helyett. Sokat hoz komfortérzetben a lapított felsőrésze a kormánynak, a tenyértőnél nem zsibbad el a kezem, tetszik, hogy a mászásoknál felfelé támaszt. Több országútit is próbáltam már, de még soha nem mentem olyannal, ami ilyen kényelmes kormánnyal van szerelve. A kormány mellett szól még az is, hogy csak bizonyos részeken lapított, a stucninál viszont kerek, így például a Wahoo mount vagy a Quad Lock tartó is szűkítővel tökéletesen passzol rá. Csak összehasonlítás végett, a teljesen lapított időfutamkormányoknál már kényelmetlenebb ez a megoldás. A kábelek integrációja pedig hab a tortán, letisztult, rendezett a vezetőfülke. A gyári Syncross bandázs kényelmes.
Nincsenek kusza kábelek!
Váltás
A Shimano Ultegra Di2 váltó pontosan tette a dolgát, millió és egy beállítás lehetséges, hogy még kényelmesebb legyen. Garmin és Wahoo kompatibilis a váltás, reméljük, hogy a jövőben elmondható lesz ez a Mahle rendszeréről is. Extra funkció, amit a Garmin rendszer nyújt, hogy a fékváltókarok tetején lévő gombokat be lehet programozni az computer adatképernyői közötti váltásra. Ezt egyszer mindenképpen ki szeretném próbálni. A beszerelés bonyolultsága miatt nem szimpatizálok a Shimano Di2 rendszerével, ezért nálam a vezeték nélküli SRAM AXS család viszi a pálmát. Hamarosan érkezik egy új, Shimano Di2 rendszer valószínűleg Dura-Ace ami részben vezeték nélküli is képes lesz üzemelni. (szerk.: amikor a cikk készült még nem mutatták be)
Mahle motor
Térjünk rá a motorra. Ez az X35-ös Mahle agymotor nagyon meglepett engem. Arra számítottam, hogy hasonlóan viselkedik majd, mint egy középmotoros eBike. A bringa hangtalan, a már jól megszokott füleimnek tetsző racsni hangot sem hallani. Teljesen hangtalanul, annyira természetes kerékpározási érzést nyújt, hogy tekerés közben többször azt éreztem, hogy nem segít rá a motor, miközben az adatok alapján tette a dolgát. Három fokozatban lehet állítani a rásegítés mértékét. Ha már faáradtan érkezel egy komolyabb mászás elé, akkor az a tapasztalatom, hogy az X35-re épített Mahle rendszernél még a piros, Level 03 (turbo mód) sem tesz hozzá annyit, hogy könnyedén „felmotorozol” vele, szükséges a jó kondíció. A motor 25 km/h-ig segít rá a motor, teszteltem a mászásoknál a három módot, amelyeket a hátszélhez tudnék hasonlítani: hozzátesz a teljesítményhez pár százalékot (kis túlzás, de mikor versenyen, bolyban mentem, akkor éreztem ehhez hasonlót). Az Addict eRide-ra is az európai szabályozás vonatkozik, miszerint 25 km/h felett a rásegítés megszűnik, a bringa viszont nagyságrendileg 2-3 kilóval nehezebb, mint a motor nélküli országúti társai, így 25 felett szükség lesz az erős lábakra. Egy szó mint száz, emelkedőkön jól jönnek az extra wattok, viszont kérdés, hogy ez ad-e annyit, hogy az extra súlyt cipeljük az edzések során. Egy töltéssel az én súlyommal, Level 02-ben, kb. 80-100 km-t bír az akkumulátor.
Kinek jó?
Ezt a bringát olyannak ajánlanám, aki már ült országútin és ismeri a saját képességeit. Túrázáshoz szerintem jobb választás lehet, egy cserélhető akkumulátoros Fazua rendszerű kerékpár, aminek a motorja is erősebb. Teljesen jó alternatíva lehet keményvonalas országútisoknak, vagy lelkes amatőröknek. Kezdő e-bikosoknak nem ajánlanám.
Szebi – figyelj a nyeregcső rögzítésére
eBikemotion rendszer – motor
A komponeneseket sorrendbe véve a motorral kezdeném, ami elég gyenge, olyan alap hátszél feeling-et adott. Emelkedőkön tudom értelmezni, egyenesekben, amikor az esetek nagy részében 25km/h felett suhan a kerékpáros, nem látom túl sok értelmét. Itt jegyezném meg, hogy USA-móddal (ami Európában 32 km/h-t jelent, csak az EU szabályozás miatt kell 25 km/h-ás rásegítéssel programozni a kerékpárokat), több Ügyfélhez el lehetne juttatni ezeket az elektromos országúti kerékpárokat.
Egyértelmű pozitívum, hogy a motor baromi halk, és nagyon puhán adja az extra watt-okat, nem rántgat, nem nyers, finoman van behangolva.
A Mahle X35 hátsó agymotor.
eBikemotion rendszer – funkciógom és irányítás
Ha valaki már megnézte a fotókat vagy olvasta a korábbi bemutató-bejegyzésünket, annak nem titok, hogy a felső vázcsövön elhelyezett, illetve abba integrált funkciógombbal tudunk módosítani a rásegíts mértékén (ezzel is kapcsoljuk be a kerékpárt). Sajnos a rásegítés mértékének állítása elsőre nem volt egyértelmű számomra.
A Wahoo Elemnt computer-em vezetett rá, miként történik a módok közötti váltás az eBikemotion rendszeren. Itt térnék rá egy picit a Wahoo és az Ebikemotion kapcsolatára, ami közel sem hibamentes. A tesztelés előtti napon elkezdtem felkészülni, hogy ne menjen el túl sok idő az összehangolással az aktív tesztidőből. Meglepődtem, amikor sem a Wahoo, sem az eBikemotion support oldalán nem esett szó arról, hogy kompatibils lenne a két rendszer. Ezt követte egy kis fórumozás, ahol kiderült, hogy a Garmin egyes eszközeivel biztosan össze tud dolgozni az Ebikemotion, azonban itt sem volt téma a Wahoo.
Ugyan nem integrált konzollal, de felkerült az Wahoo is.
Gondoltam kipróbálom, meglátjuk majd hogy sikerül a párosítás. Másnap ezzel kezdtem, hibamentesen össze tudtam kapcsolni, aminek nagyon örültem. Fontos ez, hiszen nincs kijelzője a kerékpárnak, így az akkumulátor állapotáról, illetve a kiválasztott módról nem kapunk érdemi információt. Sajnos az öröm nem tartott sokáig, mert a tesztör első 2 kilométerén amikor többször módot váltottam, úgy éreztem, hogy meg-megszakad a kommunikáció, mivel nem frissültek a kijelzőn az adatok és módváltás után is végig ugyanazt mutatta. A kerékpár újraindítása sem segített, sőt ezt követően nem tudtam újracsatlakozni a Wahoo-t a bringához. Tehát itt ajánlott a gyári iPhone vagy Android applikáció használata, és egy telefontartó (pl.: Quad Lock) beszerzése.
Módváltásnál nem tetszett még, hogy folyamatosan le kell nyúlkálni a vázra, nem volt biztonságos, főleg autók között, országúti bringán.
Egy apró megjegyzés a végére
Üléscsőnél figyelni kell, hogy a szorító bilincs a gyártó által megadott nyomatékkal legyen rögzítve. Ha nem így teszünk, akkor az ülécső becsúszik. A tesztelés előtt beállítottam majd a gyári nyomatékot használva rögzítettem, de tekerés közben alacsonynak bizonyult, így emeltem a nyergen. Ami a nem elegendő szorítás miatt okozott némi kellemetlenséget.
Összegzés
Mindhárman egyetértettünk, hogy nagyon halk a motor és a tekerési élmény is természetes. Továbbá abban is, hogy a 25 km/h-ás, elektromos rásegítés csupán emelkedőn felfelé értelmezhető és használható, mivel síkon egy normál országútival a 25 km/h elég alapnak mondható. Maga a kerékpár geometriája, a komponensek is osztatlan sikert arattak. Ami hármunkból kettőnek nem tetszett, az a rásegítés módjának kezelése, vagyis a funkciógomb rövid-hosszú lenyomásának reakció ideje. A „kicsit hosszabb gombonyással” való léptetés nem egy gyors, elektromos országúti irányítására vall, főleg úgy, hogy le kell nyúlni a felső vázcsőre hozzá. Ettől függetlenül eléggé egyben van az Addict eRide 10 és bármikor, bármennyit eltekernénk vele akár fel, akár le. Szóval aki „haladó e-Bike-os” és gondolkozik, hogy összevonja a hagyományos országútiját egy elektromossal, annak kifejezetten ajánljuk.
