Orbea Rise M20 teszt
Vendégszerző – 2022. szeptember 19. – 0 hozzászólás
Az elmúlt években rengeteg kerékpárt mutattunk be blogbejegyzéseinkben. Ezen bemutatók mellé tesztekkel is készülünk, ahol személyes tapasztalatainkat olvashatjátok. A következő cikkünk tesztalanya egy Orbea Rise M20, amit Székely András kerékpáredző használ. „Örülünk, Vincent?” – A cikkből kiderül.
Tartalomjegyzék
Orbea Rise M20 teszt
Kis történelem
Magyarországon nem túl ismert az Orbea mánkanév – főleg nem eBike kategóriában -, pedig a bringái alapján megérdemelné.
1840-ben alapította a céget egy spanyol testvérpár, bár akkor még puskát és fegyvereket gyártottak!
1930-ban tértek át a kerékpár gyártásra, olyan sikeresen, hogy 1934-ben már indultak is a Tour de France-on. Majd inkább kényelmes bringákat kezdtek el gyártani, 1980-ban szálltak be újra a versenysportba.
1989-től pedig elkezdtek bekapcsolódni a Mountain Bike-ok gyártásba is. Igazán sikeresen, hiszen a legendás Julien Absalon egy Orbea nyergében nyerte meg a 2008-as pekingi nyári olimpiát!
2017-től gyártanak elektromos kerékpárt, először ez egy országúti bringa volt (Gain), majd 2019-ben jöttek az elektromos Mountain Bike-ok.
A mostani tesztalanyom egy Rise M20, az Orbea könnyű súlyú eBike-ja.
Ebben az írásban nem sok szót fogok szentelni a technikai adatokra, a technikai leírásra, ezeket mindenki megnézheti a honlapon. Az írás alján beraktam a linket. Én arra voltam kíváncsi, milyen a valóságban!
Első benyomások
Végre egy gyártó, aki bevállalt vagány színeket, bár egy dél-európai gyártótól ezt el is várja az ember. Persze a konzervatívabb ízlésű vásárlóknak is ajánlanak könnyebben fogyasztható színeket. Meg hát ízlésről nem illik vitatkozni.
A következő meglepetés a tömege, amit persze tudtam előre, de így élőben mégis mellbevágó a 18,5 kg. Mindezt egy gyári Shimano EP8 (2600 gramm) motorral érte el a gyártó, az M20, azaz a belépő karbon modellnél. Már az első métereken érezhető volt, hogy azért egy eBike tömege igencsak befolyásolja az élményt, amit nyújtani tud, és akkor arról nem is beszéltünk, hogy az alkatrészekén lehetne még jócskán spórolni. Persze erre az igényre ott a „Rise M-LTD”.
Kezdjünk egy mászással
A teszt kör nyilván a mászással kezdődött, itt minden rendben volt az EP8 RS motorral, aminek a gyártó a csúcsnyomatékát 85Nm-ről 60Nm-re fojtotta le. A technikás részeken is szépen ment felfelé, nem akart állandóan egykerekezni, könnyen lehetett irányítani. Ez véleményem szerint a meredek nyeregvázcsőnek és a motor progresszív nyomatékleadásának köszönhető. Három fokozatban lehet állítani az a rásegítés mértékét, amire lehet mondani, hogy kevés, de a gyakorlatban inkább hasznos, mint több fokozattal variálni. Ha pedig letöltjük telefonunkra a saját alkalmazását, akkor teljesen testreszabhatjuk mind három módot. A kijelzője igen szerény, három kis lámpából áll, ez a részlet igencsak gyengére sikerült. De úgyis mindenki felrakja a saját GPS kijelzőjét, amit össze lehet hangolni a bringával, innentől már nincs probléma.
Végre következhetett a lejtmenet.
Trail bringának hirdetik, pedig annál sokkal több!
Első perctől mosoly volt az az arcomon, ahogyan mindent szépen kisimított, érezhetően jól kitalált a geometria. Nagyon könnyű vele gyorsan menni, jól eltalálták a bringa egyensúlyát, és ami még meglepőbb, hogy a tag és a villa is jól voltak beállítva gyárilag, ami sajnos nem mindig mondható el a többi gyártó termékeiről.
A stabilitásra jó hatással van a viszonylag nagy tengelytáv és a 29″ kerék, nagy tempónál is kimondottan stabilnak tűnt, bár igaz, egy komolyabb hátsó tagot megérdemelne. Ami igazán meglepetés volt, hogy szűk, lassabb, technikásabb részeken is milyen jól mozgott, nem kellett birkózni vele, nagyon könnyen lehetett befordítani a szűkebb kanyarokba.
A trükk valószínűleg a hátsó láncvilla hosszában van. Ez adja meg a könnyű kezelhetőséget a Rise-nak.
Az ugratókat is nagyon szépen veszi, itt újra jól jön az alacsony tömeg és a jó egyensúlya a bringának. Egyszerűen csak engedni kell repülni, és nem kíván tőlünk semmilyen nagy erőfeszítést a pontos kivitelezés. Persze nem mondom, hogy egy downhill kerékpár, de trail bringának nevezni az is túlzás. A katalógus adatok itt is csalókák, mert nem mutatják meg a bringa igazi képességeit. Jó példa erre a fék, egyszerű Shimano Deore, sokat nem is várna tőle az ember, ha ezt hallja. De a valóságban, tökéletes nyomáspont, jó fékerő, jó adagolhatóság, és mindehhez csak 180-as tárcsák használ a gyártó. Nem akartam elhinni amikor megláttam, hogy nem is 203-as, pedig próbáltam már elég sok féket. Szóval sose ítéljünk katalógus adatok alapján, a gyakorlat gyakran más. (Ne legyél sznob!)
A nagy kérdés, kinek ajánlanám?
Olyan embernek, akit nem zavar, hogy alacsonyabb a motor teljesítménye a nehezebb ebike-okhoz képest, viszont sokkal többre értékeli az alacsony tömeget. Aki szeretne olyan bringát, ami a lehető legközelebb van egy analóg bringához, de nyújtja azt a kis segítséget, ami sok helyzetben jól tud jönni. Azoknak, akiknek nincs idejük hétköznap sok órát elmenni bringázni, azok egy Rise-zal le tudják rövidíteni az unalmas, lassú részeket, viszont az élmény 100%-ban megmarad. Azoknak, akiknek downhill bringájuk van otthon, ami nem igazán alkalmas hosszabb mászásokra, de imádnak bringázni és szeretnének mászásokban is fejlődni.
Ha pedig attól tart valaki, hogy nem elég agresszív lefelé, akkor a villát a nyomórúd cseréjével kijjebb lehet húzni, hátulra kell egy 27’5 kerék és közelítünk a DH-s villaszöghöz.
Összességében egy nagyon jól használható mindenes bringát ismertem meg az Orbea Rise M20 személyében, egyedi külsővel, jó ár-érték aránnyal. Ha sikerül legyőzni a félelmünket (indokolatlan), egy itthon kevéssé ismert márkával szemben, akkor egy nagyon jó bringát kapunk!
Köszönöm, a lehetőséget! https://sport.appsolute.hu/
